Elérkezett
ugyan a tanévkezdés, ám az újra találkozás örömét átélve, a tankönyveket is
átvéve, a nyárutó melege, a felhőtlen
égbolt kicsalogatott minket az iskola épületéből; és az „ÉA felső” kirajzott a
környékbeli csodás Kós Károly térre.
Néhány
megállót buszozva-közlekedési gyakorlat!-a város egyik legszebb köztéri
parkjába épített játszóterén találtuk
magunkat.
A bekerített
terület biztonságában ki-ki megtalálta a kedve szerinti szabadtéri
elfoglaltságát: Móni néni Évivel kergetőzött, Dórika végre boldogan
hintázhatott. Dávid erő,-és bátorságpróbát teljesített, amikor Erős Mari nénire
gondolva a „kötélhídon” átjutott. Lívia a szökőkút tövében a padon napfürdőzött
és beszélgetett, a focipályán a nagyfiúk rúgták a bőrt, majd a lányfoci került
sorra. A csendesebb lányok a virágágyások között sétálgattak, a fiúknak fent a
dombon volt gyűlésük.
Ha valaki
elfáradt már a kötélhágcsókon végzett gyakorlatok során, vagy eleget
csúszdázott, leülhetett a padokra, s ha kezet is mosott, elővehette elemózsiáját,
akár meg is kínálhatta társait barátságból.
Mert a
barátság nagy volt köztünk ezen a napon! Mindenki azzal játszhatott,
sétálhatott, labdázhatott, akivel szeretett volna, másik csoportbeli társsal,
másik tanárnénivel.
Néhányan
elsétáltak a szemközti cukrászdáig…lehet, hogy legközelebb oda is készülünk?
Alföldy-Boruss Dezsőné
