Szigorúan
bizalmas majdnem tények:
1. senki
sem az volt, aki „annak előtte”,
2. apropó
ezt a varázslatot be kellene tiltani,
3. „oops”
majdnem elkótyavetyéltük az igazgatónőt J
4. csapatban
az erő
5. jelentem alássan nem halt ki a kreativitás
6. az
ízeltlábúak van, hogy kicsik, van hogy durvák, de iszonyú bájosak
7. a
nagy ku-ku-kuuukac tényleg fenomenális
8. a
hangyák iszonyatos terhet viselnek
9. a
Hupikékek tényleg fantörpikusak
10. mindenki
ugyanolyan, de mindenki egy kicsit más és ez így van jól
11. Afrika
nincs is olyan messze
Rendben no, kezdjük az
elején, elmúlt az új év ünnepe majd egy január nyakunkon a farsangi időszak
súlya, szegény mi: farsangot szervezők nem volt mese el kellett kezdeni az előkészületeket.
Ha lehet mihamarabb, mert az időnek meg van az a csúnya szokása, hogy amikor
nem kellene lefagy, mint egy „mégműködik” IKT, máskor viszont, -mondjuk víkend
idején-, rohan mint egy nitrot nyelt négykerekű…
Vagyis semmit sem lehet elég korán
elkezdeni és ha mindenre gondoltál is, ami nem lehet, megcáfol egy kimaradt „ficak”,
egy nem várt kérdés. S bár időben meghozta a drótposta a résztvevők és
ünnepelők számára az első szervezői levelet, majd a másodikat, a harmadikat és
nem sokára a negyediket…betegségek, csúsztatások, DJ hiány, digitális
kompetencia hiányosságok, „ki süt fánkot”, „hogy legyen a menete”, hogy legyen
a sorrend” ”mikor kezdjünk” pánikok után így vagy úgy február 15-én miden
készen állt egy farsangi mulatságra. És úgy lett!
9 órára megtelt a tornaterem izgalommal,
színnel, hanggal és leginkább mindenféle ismeretlen ismerőssel. :) Bohém, a
Bohócként és Zümi, a méhecskeként üdvözöltük lelkes kis közönségünket.
Bemutatkoztunk, kiderült, hogy Zümi szeret varázsolni, de nem tud, ez a varázslatok
alkalmazásában persze abszolút nem zavarja, Bohém meg előszeretettel tanít neki
ezt azt, csak hogy mindig legyen a móka, móka.
Üdvözöltük a Zsűrit (kiürült a
tanári/vezetőségi szoba), a közönséget, bemelegítettük a torkokat, izmokat és
felizzítottuk a kedvet: varázsoljunk valamit közösen! Hogy legyen is tétje,
miért is ne az igazgatónőt. Hősünk vonakodó lelkesedését és képességeinkben
való akadozó bizalmát meggyőzte a színes, lelkes tömeg akarata. Megtanultuk a
varázsigét – a könnyebbet- ééés…az igazgatónő…eltűnt! Egy baba került elő
helyette, majd mindenki nagy kacagására iskolánk sem korban, sem nemben, sem
habitusban nem egyező tornát tanító tanár bácsija. Ki duzzogva, ki lelkesen, ki
ijedten, de együtt, közösen kimondtuk a végső varázslatot, sikerült! Minden a
helyére került! A Zsűri ismét teljes lett, nem mellesleg megtanultunk
varázsolni és kezdődhetett az igazi farsang: a jelmezek sora. Először az egyéni
jelmezek felvonulása következett, sok egyedi, ötletes, kreáció, szereplő
színesítette a farsangi forgatagot, akadt balerina, medve, egérke, áriázó
operaénekes, bohóc, menyasszony, focista, kalóz,
egyszarvú. A zsűri pedig csillogó szemekkel jegyzetelt.
És
elkövetkezett a farsang másik fő attrakciója: a csoportos produkciók hada. Elismerésre
ad okot, hogy a tagozat 6 osztálya is kitalált valamilyen egyedi, közös, nívós,
kedves produkciót, amire rengeteget, készült és gyakorolt, amin ki-ki nagyon izgult,
amivel zajos sikereket aratott minden egyes kis szervező és szereplő.
Láttuk a kis 1-2. csoportosok, zenére
riszáló és rappelő kicsi, de durva „bogarait.” A nagy Ku-ku-kuuuukac lepedőbe
csavart összhangban lépő és táncoló harmadik, negyedik, ötödikeseit. Hupikékben
láttuk az autista csoport még a lámpadrukk ellenére is fantörpikus
koreográfiáit. Megélhettünk a 9-10.-esek modern tanmeséjét, mit tanmesét, saját
színdarabját, megismerve a messenger kétarcúságát. Egy rosszul elsült mégis
széppé varázsolt meglepetést, ahol levonhattuk a tanulságot: mindenki
ugyanolyan, de mindenki egy kicsit más és ez így is van jól! Mindez nem volt
elég: a Készségfejlesztő Iskola egy egész kontinenst hozott el hozzánk, barna
bőrrel, kongával, fűszoknyával, remek ritmusokkal, táncos lábakkal, és koreográfiákkal,
harcosokkal, lándzsákkal és sámánnal tárult elénk Afrika.
Míg a döntőbírák fejet vakarva, díjakat
átvariálva elvonult; a farsangi, színes társaság kívánságműsoros buliba
csöppent, rázta a komoly, a csintalan, a kicsi, a nagy… együtt, nagyokat
kacagva mindenkit megtáncoltatva, a legkedvesebb zenéikre. És elérkezett az eredményhirdetés,
szülői és kollegiális felajánlásoknak köszönhetően, számos nagyszerű díjat kaphattak
a különdíjasok és dobogós helyezettek. A
csoportok közül mindenki kiemelt helyezett lett: 3 első és 3 második helyezett
született. A segítő osztályfőnökök és szervezők is kaptak „pénzjutalmat” (csokoládé
eurók)- munkájuk megköszönendő. A tankerületnek pedig minden egyes jelmezes,
egy kis csomagot köszönhetett farsangi emlékkoronggal, lufival és édességgel. A
napot fánkevéssel és lelkes beszámolókkal zártuk.
Az, hogy ez az ünnep
olyan lehetett amilyen, közösen tettük lehetővé: a tornatermet díszítő farsangi
láncok és bohócok készítésében mindenki kivette a részét; a tornaterem
feldíszítésében is sok lelkes kisgyerek segített, az osztályfőnökök
lelkiismeretes munkája, kreativitása és szervezőelméje alapozta meg a farsangi
mókát. Volt aki vart, aki ajándékot, sütési hozzávalót ajánlott fel,
elektronikát, hangosítást szerelt össze, aki jelmezt, ötletet adott, pakolt,
vállalt, berendezett. Igazságos bíráink fényesítették a maszkabált. És végül lelkes,
ügyes fánksütőink koronázták meg az ünnepet.
Száz
szónak is egy a vége: köszönjük mindenkinek és reméljük mindenki
szuperfenofrenetikomaxikapitálisan érezte magát!
Üdvözlettel:
Bohém a bohóc és Zümi a méhecske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése