Séta az Állatkertben

 

Elérkezett a május, a tavasz utolsó hónapja. Ilyenkor a madarak csivitelnek és a levegő is kellemesen meleg. Ezt az időszakot választottuk, hogy ellátogassunk az állatkertbe, az alsó tagozatos gyerekekkel.

Május 3-án reggel kicsit el voltunk keseredve, mert a meteorológusok esőt jósoltak. Munkaközösség-vezetőnk javaslatára közösen elénekeltük a Süss fel nap kezdetű dalt és már indultunk is.

Dalunk meghallgatásra talált, mert a kirándulásunk során végig jó idő volt.

Sikerült bejárnunk az állatkert nagy részét. Meghallgattunk egy kiselőadást a patkányokról, láttunk egzotikus és nem egzotikus állatokat és még egy bemutatót is megnéztünk fókák közreműködésével.

Kicsit elfáradtunk, de az élmények, az együtt töltött program kárpótolt mindannyiunkat.

Májusi vers

 

Szabó Lőrinc: Májusi éjszaka

 

Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmult nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között,
nem is én mentem, csak a lábam
vitt a fekete fák alatt,
két lábam, két hű állatom, mely
magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben
valami hullám megcsapott:
illatok szálltak láthatatlan,
sűrű és nehéz illatok,
a lélegző, édes sötétben
szinte párolgott a világ
és tengerként áradt felém az
orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből
tengerként áradtak felém,
nagy, puha szárnyuk alig lebbent
és letelepedtek körém,
a meglepetés örömével
lengették tele utamat
s minden gondot kifújt fejemből
ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat
külön megszólalt és mesélt,
ittam a virágok beszédét,
a test nélkül szerelmes éjt;
a rácson kísértetfehéren
áthajolt hozzám egy bokor
s úgy töltött csordultig a lelke,
mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva
indultam nagylassan tovább,
s új tenger dőlt a szomszéd kertből,
új bokor az új rácson át,
s az illattól már illatos lett
tüdőm és szívem és agyam,
egész testem elnehezült
s azt érezte, hogy szárnya van.

Hogy értem haza, nem tudom már.
– A gondom ma se kevesebb.
De azóta egy kicsit újra
megszerettem az életet,
s munka és baj közt mindig várom,
hogy jön, hogy majd csak újra jön
valami fáradt pillanatból
valami váratlan öröm.