Év végi vers

 

Csukás István: Tanévzáró

  

Félre irka, sutba táska,

 vidám szemünk ne is lássa,

 vigyük gyorsan a padlásra,

 őszig legyen ott lakása.

 

 Elő sárkány, elő labda

 szállj az égnél magasabbra.

 Gyere, állj be a csapatba,

 estig ne is hagyjuk abba.

 

 Vár a víz és vár a partja,

 vár a nyári rét, a tarka,

 szívünk dobog, bőrünk barna,

 ki erre fut, ki meg arra.

 

 Félre irka, sutba táska,

 vidám szemünk ne is lássa,

 vigyük gyorsan a padlásra,

őszig legyen ott lakása.

Nyári ügyelet

 

Kedves Szülők!

A nyári ügyintézéshez, itt találják az időpontokat!

NYÁRI ÜGYELET

 KÉTHETENTE SZERDÁNKÉNT 9.00 – 13.00

 

NÉV	DÁTUM	IDŐTARTAM	ELÉRHETŐSÉG
Indre Mónika	2024.07.10.	9.00 – 13.00	06-30/635-4527
Bencze Anna	2024.07.24.	9.00 – 13.00	06-30/914-3996
Inkovics Mária	2024.08.07.	9.00 – 13.00	06-30/830-3252
Némethné Varga Ibolya	2024.08.21.	9.00 – 13.00	06-30/241-3006

 

Fejlesztők napja

 Hagyományainknak megfelelően ebben a tanévben is megrendeztük a fejlesztők napját. Az idén egy igazi rendőrnapot szerveztünk iskolánk tanulóinak. 9 órától az udvaron vártunk minden gyereket és felnőttet, és kezdetét vette a kaland. A gyerekek megküzdhettek az akadálypálya feladataival, a fotóparavánnál sztárfotók készültek az iskola rabjaként, és névre szóló rendőr igazolványt is készíthettek. Miután megérkeztek a vendégeink, megnéztünk egy szuper kutyás bemutatót Fáncsi kutyával, majd a rendőr motorosok kápráztattak el minket bemutatójukkal. A délelőtt hátralévő részében, a gyerekek beülhettek a rendőrautókba, felülhettek a rendőrmotorokra, kipróbálhatták a rohamsisakot és pajzsot, de rengeteg színezős és megfejtős feladatot is hoztak a vendégeink. Szomjoltónak limonádé, éhség ellen „svédasztalos rágcsa büfé”, és természetesen jó zene is volt. Reméljük sikerült emlékezetes, élménydús nappal megajándékozni mindenkit!

Kivirágoztunk

 

2024. május 28-án az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság Stratégiai és Módszertani Igazgatóság Nemzetközi Támogatásokat Ellenőrző Igazgatóság munkatársai önkéntes munka keretében virágokat ültettek nálunk.

Ettől a naptól gyönyörű napvirágok díszítik az intézmény előtti virágtartókat és a kertet.

 

Néhány kép a munkálatokról:

És a végeredmény:

            

Júniusi vers

 

Szabó Lőrinc: Arany nap

– Arany Nap, mit mesterkedel?
– Készítem a nyarat.
– Hát még mit? – Fákat gyártok és
tücsköt és bogarat.

– Nekem mit? – Búzát, krumplit és
szőlőt és mogyorót,
s vigyázok rá, hogy legyen a
tányérodon spenót.

– Borzasztó! Azt nem szeretem!
– Nem baj! Ma megeszed,
jutalmul télre fényt dugok
a föld alá: szenet!

Séta az Állatkertben

 

Elérkezett a május, a tavasz utolsó hónapja. Ilyenkor a madarak csivitelnek és a levegő is kellemesen meleg. Ezt az időszakot választottuk, hogy ellátogassunk az állatkertbe, az alsó tagozatos gyerekekkel.

Május 3-án reggel kicsit el voltunk keseredve, mert a meteorológusok esőt jósoltak. Munkaközösség-vezetőnk javaslatára közösen elénekeltük a Süss fel nap kezdetű dalt és már indultunk is.

Dalunk meghallgatásra talált, mert a kirándulásunk során végig jó idő volt.

Sikerült bejárnunk az állatkert nagy részét. Meghallgattunk egy kiselőadást a patkányokról, láttunk egzotikus és nem egzotikus állatokat és még egy bemutatót is megnéztünk fókák közreműködésével.

Kicsit elfáradtunk, de az élmények, az együtt töltött program kárpótolt mindannyiunkat.

Májusi vers

 

Szabó Lőrinc: Májusi éjszaka

 

Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmult nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között,
nem is én mentem, csak a lábam
vitt a fekete fák alatt,
két lábam, két hű állatom, mely
magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben
valami hullám megcsapott:
illatok szálltak láthatatlan,
sűrű és nehéz illatok,
a lélegző, édes sötétben
szinte párolgott a világ
és tengerként áradt felém az
orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből
tengerként áradtak felém,
nagy, puha szárnyuk alig lebbent
és letelepedtek körém,
a meglepetés örömével
lengették tele utamat
s minden gondot kifújt fejemből
ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat
külön megszólalt és mesélt,
ittam a virágok beszédét,
a test nélkül szerelmes éjt;
a rácson kísértetfehéren
áthajolt hozzám egy bokor
s úgy töltött csordultig a lelke,
mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva
indultam nagylassan tovább,
s új tenger dőlt a szomszéd kertből,
új bokor az új rácson át,
s az illattól már illatos lett
tüdőm és szívem és agyam,
egész testem elnehezült
s azt érezte, hogy szárnya van.

Hogy értem haza, nem tudom már.
– A gondom ma se kevesebb.
De azóta egy kicsit újra
megszerettem az életet,
s munka és baj közt mindig várom,
hogy jön, hogy majd csak újra jön
valami fáradt pillanatból
valami váratlan öröm.