Poroszló község nevétől volt hangos az iskolánk az elmúlt hetekben. Szerintem, mindenki megjegyezte ezt a nevet, a 4. osztály talán egy életre. Úgy tűnik, egy újabb hagyomány teremtődik a 4. év végi ottalvós osztálykirándulás megszervezésével, amolyan jutalomkirándulás az alsó tagozat elvégzéséért.
Évekkel ezelőtt magyar irodalom órán
ismerettartalmú szöveget tanulmányoztunk a Tisza- tavi Ökocentrumról. Sokáig
gyakoroltuk a cím kiolvasását, kimondását, igazi nyelvtörő volt. Megnéztük a
térképen, hol is található. „Poroszló, nincs is messze, menjünk el, nézzük
meg!” „Nagyon szép hely lehet!” A gyerekek javaslatán, ötletén mosolyogtam, de
egymást biztatva egyre jobban elkezdett mindenkit foglalkoztatni a hely,
napokig erről beszéltünk. Egyszer csak elkezdtük szervezni a kirándulást.
Május végén a negyedik osztály is eljutott
Poroszlóra.
A gyerekek egész oda- vissza úton walkie talkie
segítségével gondoskodtak a két szállító autó közötti kapcsolattartásról,
sebességmérő kamerákra való figyelmeztetésről…
Megérkeztünk,
elfoglaltuk Poroszlót…
…és a
vendégházunkat!
A „Mindent bele" élménycsomag keretében a Tisza-tavi
Ökocentrumban, Európa legnagyobb édesvizű akváriumrendszerét láthattuk, hüllő
és kétéltű kiállítást, állatbemutatókat, kisállatsimogatót, hagyományőrző
baromfiudvart, játszótereket, természetfilmet a Tisza-tóról a 3D moziban és
végül egy 50 perces kishajós kiránduláson csodálhattuk a Tisza-tavi növényeket
és madarakat.
Sajnos délután eláztunk, de mindez kedvünket nem szegte.
Saját zsebpénzen mindenki gyakorolhatta az önálló vásárlást, pénzhasználatot,
választhatott valamit az esti bulihoz…
Jókedvű készülődés a vacsorához…
Mivel az
osztályban mindenki bátor, a sötétben, térkép segítségével megkerestük a
kincsesládát!
Zökkenőmentes,
nyugodt éjszaka után közkívánatra lángost és hot- dogot készítettünk reggelire.
A gyönyörű időnek köszönhetően délelőtt még játszhattunk, fürdőzhettünk.
Nagyon
sok előkészület, tervezőmunka, izgalom előzte meg az utazást. Szerencsés
vagyok, mert maximális támogatást kaptam a vezetőségtől, a kollégáimtól-
elsősorban Darányi Mónikától és Tóth Attilától-, a szülőktől. A szülőknek
köszönöm a bizalmat, sokan most engedték el először gyermeküket. Nem
utolsósorban köszönet a gyerekeknek, nem csak azért, mert mindenki szuper jól
viselkedett, hanem mert bátrak voltak ahhoz, hogy megtegyék az első lépést az
önállósodás útján.
Kátai
Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése