Rohanó világunkban egyre nehezebben szentelünk időt az ünnepek valódi megélésének. A gyors megoldások, a dekorációs kirakatok, a húsvéti csokinyuszik, csokitojások egyre jobban háttérbe szorítják az igazi készülődés örömét. Szerencsére, alsó tagozatos tanulóink már évek óta örömmel vesznek részt a húsvéti népszokások felelevenítésében. Kezdetben csak egy- egy osztály közreműködésével, tavaly óta pedig már az egész tagozatra kiterjesztve folytattuk a húsvéti hagyományok ápolását. Az ünnepre készülődést nagy izgalmak övezték. A fiúk a hagyományosan vízzel történő locsolkodásra készültek. Szorgosan tanulták Attila bácsival a locsolóverset. Gyakoroltak szünetekben, ebéd előtt, ebéd után, kihasználva minden lehetőséget, természetesen úgy, hogy a lányok azt meg ne hallják.
Ahogy az
locsolkodáskor illik, nagyon korán reggel (tavaszi szünetet megelőző napon) már
izgatottan készülődtek a tanulók. Szerencsére, késés nélkül mindenki beérkezett
az iskolába, nagyon csinosan, ünnepi öltözetben.
A lányok még a pirostojásokat bekenték szalonnabőrrel, hogy szép fényes legyen, kosárba rendezték, s az ünnepi asztalra tették. A fiúk gondoskodtak a locsolóeszközökről és pirostojásoknak szánt kosárkákról.
Teljes elszántsággal útnak is indultak.
A hagyományos jól bevált locsolkodási körút során mindenhol szeretettel fogadták a locsoló legényeket. A lányok és tanár nénik igazi ünnepi hangulatot varázsoltak, kézi készítésű meglepetésekkel, terített asztallal.
Az alsó
tagozaton népes hölgykoszorú fogadta a locsoló legényeket…
… akik elégedetten, jól végezvén
„munkájukat”, megszerezték megérdemelt jutalmukat.
Úgy hiszem a hagyományőrzés révén a tanulóink számára a
húsvéti ünnephez is számos élmény, emlék, érzelem kötődik majd. Szabó T. Annát idézve „Az ünnep azé, aki
várja.” Jövőre is folytatjuk…
Kátai Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése