Április 11-én, hétfőn délelőtt a Magyar Költészet Parkjába mentünk a gyerekekkel (tanulásban akadályozottak tagozat, 2. és 4. osztály), ahol játékos feladatokkal emlékeztünk a Költészet Napjáról.
Megnéztük az irodalmi arcképcsarnokot és a vers-zászlókat összepárosítottuk a költőjükkel. Kipróbáltuk a régi írógépeket, verset írtunk és másoltunk vele. Játszottunk verskirakót, elolvastuk az Idézetek falát, helyes sorrendbe tettük József Attila szándékosan összekevert híres verseit. Hajtogathattunk papírtulipánt, tanulhattunk verset jelnyelven, táncolhattunk, énekelhettünk, végül, de nem utolsó sorban 11 óra 11 perckor mindannyian felengedtük a léggömbökbe zárt verseket a magasba. Igazán megható pillanat volt!
A programon mindannyian jól éreztük magunkat! A jó hangulatról a Sebő-együttes is gondoskodott.
Ne feledjük, hogy a költészet több mint egyszerű rímbe szedett verssorok összessége. A költészet maga az élet, olvassuk, szeressük az év minden egyes napján, mert az alatt, míg verset olvasunk, egy pillanatra minden más megáll…
Udvardi Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése