A hosszú, hideg, sötét téli hónapok után a tavasz új életet lehel a természetbe. A nappalok hosszabbodnak, kinyílnak az első virágok, a fák és bokrok új hajtásokat hoznak, és a téli álmukból ébredő állatok is előbújnak.
E havi cikkünket az újjáéledő természet, a semmihez sem hasonlítható pompás színek, virágillatok ihlették. Tavasz van. A nagy séták, kirándulások időszaka ez.
Cikkemben olyan helyeket szeretnék bemutatni, amelyek a szomszédos kerületben, illetve Kőbányán találhatók, és akár tömegközlekedési eszközzel is elérhetők. És néhány fontos szabályt is szeretnék leírni, hogy mi mindenre kell figyelni túrázásunk során.
A jelenlegi járványhelyzetben sokakban merül fel a kérdés: ugyan hová mehetnénk, ahol kevés ember van, és akár maszk nélkül is beszippanthatjuk a friss levegőt. Nos, van pár tippünk!
Fővárosunk 525 négyzetkilométere nem csupán urbánus értékeket, de természeti kincseket is rejt, amelyek nem csak a világviszonylatban is egyedülálló gyógyvizes barlangokat rejtik magukban, hanem csodálatos erdőket, mezőket, lápokat is, amelyek felfedezése során rácsodálkozhatunk a természet mélyről fakadó harmóniájára is.
Merzse-mocsár
A Merzse-dűlő Budapest XVII. kerületében, lakott területektől távol, a ferihegyi reptér, a rákosi vasúti pálya és az ecseri halmok közötti háromszög legmélyebb területén fekszik. A mocsár Rákosmente több településének része, valamint Ecser felől is megközelíthető. Rákoshegyről az Erdő utca, Rákoskeresztúrról, Rákoscsabáról és Rákosligetről az Összekötő utca, míg Rákoskertről a vasútállomás melletti földút vezet a védett terület felé. A leggyorsabban ez utóbbi felől érhető el, kb. 15 percnyi sétával a Ferihegynek tartó földúton. A 168-as busz Rákoshegy Ferihegyi út megállójától az Erdő utcán át fél- egy óra alatt teljesíthető a távolság.
A Merzse-mocsár természetvédelmi terület, szabadon látogatható és könnyen bejárható. Ez a terület az egykor főleg a főváros pesti oldalára jellemző mocsárvidékek egyik utolsó maradványa.
Bár a város folyamatos fejlődése, a beépítések minden oldalról szorongatják ezt a területet, illetve a mocsár is természeténél fogva évről évre kiszárad, és nem mindig képes magától regenerálódni, a terület mégis igazi természeti értékeket rejt, amelyek miatt érdemes kirándulást szervezni ide.
A Merzse-mocsár növény- és állatvilága igen gazdag.
Számtalan ritka és védett madár él itt. Napjainkig több mint 175 madárfajt figyeltek meg. Csak néhányat sorolok fel: tengelic, széncinege, kisvöcsök, karvaly, búbos banka, réti sas. gyurgyalag, tövisszúró gébics, kakukk, függőcinege, nádirigó, vízityúk, szárcsa, bölömbika, szürke gém, nagy kócsag, és a különböző nádi poszáta- és réce fajok
A mocsár mellett felállított madárlesről a tavaszi-őszi vonuláskor a vándormadarak is megfigyelhetők: a réti sas, a kis kócsag, a fekete és a fehér gólya.
Emlős állatok is élnek a Merzse környékén. Az őz, a róka, a menyét, a hermelin és a borz is őslakói a természetvédelmi területnek. Télen mezei nyúl és vaddisznó lábnyomaival is találkozhatunk.
A mocsárvidék a hüllőknek és kétéltűeknek is kiváló otthont és szaporodó-helyet biztosít. A zöld leveli béka, a barna ásóbéka, a vöröshasú unka és a kecskebéka is megfigyelhető a kétéltűek közül. A hüllőket pedig a vízisiklók, mocsári teknősök, a szárazabb részeken pedig a fürge gyík és a zöld gyík képviselik.
A terület növényvilága is igen gazdag. Számtalan egy- és kétszikű növény él itt. A terület védett növényei közé tartozik a budai imola, vagy a szúnyoglábú bibircsvirág.
Kőbányán (is) jó kirándulni!
Saját gyermekeimmel egy évvel ezelőtt fedeztük fel azt a tanösvényt, amely a Felsőrákosi-réteket mutatja be. A fémhulladék-gyűjtő telep előtt elhaladva nem is gondolná az ember, hogy alig néhány száz méterrel odébb mint egy zöld folyosó a város szívében, úgy helyezkedik el ez a tanösvény, amely 2014-ben kapott természetvédelmi oltalmat.
Felsőrákosi-rétek
Az Örs vezér terétől a 67-es busszal közelíthető meg, vagy a Rákoskeresztúr Elágazás buszvégállomásról Kőbánya felé induló buszokkal, illetve autóval is megközelíthető: a Keresztúri út és a Túzok utca sarkánál kezdődő természetvédelmi terület.
A nagyjából 2 kilométeres körtúrán nem csak a védett terület tájait lehet bebarangolni. A séta kultúrtörténeti szempontból is igen sokatmondó. A Magyar Madártani Egyesület által kihelyezett táblákon olvashatunk arról, hogy több tucat vízimalom dolgozott a területen, és fontos megemlíteni a látványos határköveket, amelyek egykor Pest határát jelölték.
A csordogáló patak, a madárcsiripelés, a csend, nyugalom kitűnő kikapcsolódási lehetőséget nyújt gyermeknek, felnőttnek egyaránt.
Gazdag növény- és állatvilága is nagyon csalogató lehet a kirándulni vágyok számára. Madarak közül tőkés récével, széncinegével, barátposzátával, őszapóval, sőt egerészölyvvel is találkozhatunk. Késő tavasszal, nyáron fecskék csivitelésétől hangos a rét.
Ha szerencsénk van, láthatunk a nagyvadak közül őzeket, felfedezhetünk vaddisznó nyomokat. Az őshonos mocsári teknős is megtalálható a lápos területen. Mogyorós pele, sün, mezei nyúl, sőt vörös róka is előfordulhat ezen az izgalmas tanösvényen.
A Felsőrákosi-rétek a rákosi viperáról is híres. Ez a keresztes viperánál kisebb termetű, egyedülálló faj a természetvédők figyelmét is felkelti.
Számomra mindig fontos volt, hogy a gyermekeim tisztában legyenek szülővárosuk szűkebb és tágabb környezetével, ismerjék lakóhelyük rejtett különlegességeit is, csak úgy, mint a népszerűbb látványosságokat, kirándulóhelyeket. Ez a hely tökéletesen mutatja be Kőbánya csodálatos természeti kincseit, történelmi hagyatékait.
Néhány buszmegállóval arrébb, a vasút másik oldalán található még egy tanösvény. Ez a Keresztúri-erdei tanösvény, amely tökéletes választás kirándulásokhoz, rekreálódáshoz, kutyasétáltatáshoz egyaránt.
Keresztúri-erdei tanösvény
Ezt a tanösvényt tömegközlekedéssel a 168E illetve 46-os buszokkal az Újmajori utcához eljutva, onnan gyalogosan a Régivám-köz felől érhetjük el.
Csodálatos erdei kirándulóhely ez, amelynek területén egy 4,2 km-es tájékozódási futókört alakítottak ki, illetve egy szabadtéri edzőparkot. Az erdőben egy 5 km hosszú, 15 állomásos interaktív tanösvényt is létrehoztak. Két tisztást is találhatunk itt, ahol tűzrakó helyek, padok, esőbeállók invitálják az embereket kirándulásra.
A tanösvény nem egyszerűen egy erdei séta, hiszen háborús emlékhelyekkel, lövészárkokkal és egy bunkerrel is találkozhatunk túránk során.
Az erdő mellett közvetlenül a Fővárosi Új Köztemető helyezkedik el. A temetőnek ezen a részén ember alig jár, hiszen a több mint száz éves sírokat már szinte nem is látogatják. Nem csoda hát, ha itt otthonosan érzik magukat az állatok. A temetőben 50 fős őzállomány él. Gyakran látni erre rókákat, mezei nyulakat. Az éjszakai kísérteties hangulatról a denevérek gondoskodnak. Baglyok, fekete hollók is gyakran elrepülnek erre.
Az Új Köztemető erdő melletti legtávolabbi sarkában található a 301-es parcella, amely nem is olyan rég még elhanyagolt, letagadott hely volt, ma már nemzeti emlékhely és az 1956-os forradalom jelképe.
A tanösvényen kihelyezett táblákról tájékozódhatunk az erdő állatvilágáról: madarakról, emlősökről, rovarokról. A teljesség igénye nélkül lássuk, mivel találkozhatunk:
Az erdő egyéb részein is, ha elég szemfülesek vagyunk, gyakran láthatunk őzet. A vaddisznók jól rejtőznek, így őket ritkábban lehet megfigyelni.
Rengeteg rovarféle is él itt, többek között a soklábúak, vagy másnéven százlábúak.
Erdei cinege, széncinege, nagy fakopáncs, és még számtalan madárfaj repülhet el fejünk felett, amig az erdőben sétálunk, futunk.
Ez a kirándulóhely babakocsival vagy kerékpárral is bejárható. Így bárkinek ajánlom, aki kirándulni vagy sportolni vágyik, egyedül vagy akár a családjával.
Az erdők védelme és az ott kirándulók nyugalma érdekében szükséges bizonyos szabályok ismerete és betartása. Melyek ezek a szabályok?
Az egyik legfontosabb, hogy az erdőt gyalogosan közelítsük meg. Az erdő nem parkoló. Keressünk az autónak helyet a legközelebbi parkolóban, vagy a közelben lévő településen.
Ha elértük az erdőt, fontos, hogy mindig maradjunk a kijelölt turista útvonalakon. Ezt ne csak a saját érdekünkben tegyük, hanem azért is, mert egy út levágásánál (mert az rövidebb), új nyomvonalakat alakítunk ki, ahol megindul a talajerózió és a gyomosodás, ezzel kárt teszünk növény- és állatvilágban egyaránt!
A turista útvonalak követése az állatok szempontjából is fontos. Az adott területen élő állatok már-már hozzászoktak az ember jelenlétéhez, zajához ezeken az útvonalakon. Ha az erdőben mászkálás lenne, az állatok sehol nem éreznék biztonságban magukat, és elmenekülnének. Ha tehát betartjuk ezt a szabályt, az erdő valamennyi állata jól érzi magát, és ha szerencsések vagyunk és szemfülesek is, láthatjuk is őket.
Azt már mindenki tudja, hogy csak kijelölt tűzrakó helyen szabad tüzet gyújtani az erdőben. Még jobb azonban, ha egyáltalán nem rakunk tüzet sehol. Egy erdőtűz nagyon nagy károkat tud okozni. Ha mindenképpen a tűzrakás mellett döntünk, legyen nálunk mindig kellő mennyiségű víz, amivel el tudjuk oltani a tüzet, amelyhez nem elég néhány deciliter.
Bár vannak az erdőkben szemetes kukák, de azt sajnos nem tudják napi rendszerességgel üríteni az erdészek. Az állatok élelem után kutatva feldúlhatják a szemetet, ami akár életveszélyes is lehet számukra. Az erdészek ezért azt tanácsolják, hogy vigyük haza a szemetünket, ne hagyjuk az erdőben.
Sokan kutyával indulnak túrázni. Szintén az erdő lakóinak nyugalma érdekében az ebeket mindig pórázon kell tartani, hisz egy kutya egy kistestű állatnak életveszélyt jelent, de a nagyobb vadakat is megzavarhatja.
Végül lássunk néhány olyan szabályt, amely az állatkölykök mentésére vonatkozik.
Nagyon fontos, hogy ha állatkölyköt, fiókát találunk az erdőben, ne próbáljuk azzal megmenteni, hogy hazavisszük!
Az erdészek évről évre nem győzik figyelmeztetni a túrázókat, de úgy tűnik, minden évben el kell mondani: ha magányos őzgidát látunk és még sírni is halljuk, semmiképpen ne próbáljuk menteni. Ez a gida ott a környezetbe olvadva, a bokrok takarásában biztonságban van, az anyja szándékosan hagyta ott, aki élelemért, esetleg egy kis mozgás miatt megy csak el, de mindig visszatér oda, ahol gidáját hagyta. Ha eltűnik onnan a kölyke, az neki is nagy szenvedést okoz. A gidák pedig gyakran nem is élik túl a „mentőakciót” kiszakítva természetes közegükből.
A madárfiókákra ugyanez vonatkozik. A síró-csiripelő madárfiókát a hangok után előbb-utóbb megtalálja a madármama, akár a földön is, és ott is etetni fogja. Ha lepottyant fészket találunk benne a fiókákkal, tegyük a fészket egy fa vastagabb ágára. Igy a ragadozóktól már megmentettük őket. Ha sérültnek vélt madarat látunk, inkább hívjunk madármentőket, akik intézkednek helyettünk.
Most, hogy minden fontosabb dolgot tudunk már, irány az erdő és a mező!
Jó kirándulást!
Cikkemhez felhasznált anyagok:
https://parkerdo.hu/parkerdo/tudnivalok/mit-szabad-es-mit-nem-a-parkerdoben/
https://mtvsz.hu/dynamic/merzse_mocsar_web.pdf
https://www.turistamagazin.hu/blog-bejegyzes-1/talpalatnyi-vadon-budapest-kozpontjatol-par-lepesre
https://parkerdo.hu/kereszturi-erdo/
https://www.mme.hu/fiokat-talaltam-mit-tegyek
Saját tapasztalatok!
Baranyai Szilvia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése