A Komplex suli és a nagy kutyulás

Nem, kedves olvasó,
 ezek nem kiütések,
 nem egy furcsa betegség tünetei
láthatóak a képen...

...hanem...

...konkrét jelei annak, hogy iskolánk, gyermekeink egy új projektet üdvözöltek az idén, ugyanis állatasszisztált terápiának  adott otthont az intézmény.

...tavasszal történt, hogy iskolánk tiszteletbeli professzorává avatta:

Mollyt                         Benyt              Maszatot

Örömmel jelenthetem, hogy tanulóink kibírták  a bátorság próbát...

...nem csak a gyerekek... a fő szervező is...

...lehet nem is volt olyan rossz érzés?

De kezdjük az elején, nem akarom még én is összekutyulni a dolgokat...

Pavkó Nikolett így számol be az esetekről, avagy cikk a cikkben:

„Az őszi nevelési értekezleten láthattunk egy bemutatót Erdész Brigittától, melyre Mollyt hozta magával (aki ezidőtájt a TA 7. osztályban heti rendszerességgel dolgozott a gyerekekkel). A bemutató foglalkozáson több feladatot is bemutatott, melyekbe bekapcsolódhattunk. Ennek hatására úgy döntöttünk, hogy szeretnénk az ÉA és TA alsó tagozaton beindítani a kutyaterápiát. Hosszabb szervezkedés után tavasszal sikerült elindítani a csoportokat, melyekbe más-más osztályból/csoportból kerültek gyerekek, képességüket, életkorukat figyelembe véve. Az egyes alkalmak során persze rugalmasan tudtunk változtatni a csoportok összetételén, pl a fejlesztő-felkészítő csoport 5-6 foglalkozás után úgy érezte, hogy a gyerekeknek jobb, ha rövidebb ideig tartanak az órák, valamint olyan feladatokat csinálnak, melyek a gyerekek érdeklődését jobban felkeltik és fenntartják. Így az ő helyükre a TA. 3. és 4. osztályból érkeztek gyerekek a csoportba. A feladatok elvégzésekor a gyerekek drukkoltak egymásnak, segítették egymást, illetve kivárták a másikat, mely során empátiát, türelmet tanulhattak, valamint önértékelésük is fejlődhetett.

Minden csoportból úgy érkeztek a tanulók, hogy legalább egy pedagógus vagy asszisztens is jött velük, hiszen ők ismerik a legjobban a „saját gyerekeiket”. Ez viszont azt eredményezte, hogy egyszerre több kollega volt a csoportban, így közöttünk is szükség volt az együttműködésre a hatékony fejlesztés érdekében.

Brigivel is nagyon könnyen együtt lehetett működni, tapasztalatait és a mi elvárásainkat összegyúrva nagyon izgalmas feladatokat javasolt, valamint figyelembe vette a gyerekek egyéni képességeit is, mely során hozzátett, illetve elvett valamit a feladatból, hogy az adott gyermek sikerélményhez jusson. Beny és Molly nagyon okos, türelmes, igazi terápiás kutya. Mivel Beny kisebb termetű, így azok a gyerekek, akik félnek az állatoktól/kutyáktól, valamint szorongóbbak, a vele való feladatvégzést részesítik előnyben. Azok a tanulók, akiknek figyelme jobban elkalandozik, és nehezebben motiválhatóak inkább Mollyra figyelnek fel jobban. Brigi több alkalommal hozta el mindkét kutyát, volt, hogy Maszat nyuszit is, így még hatékonyabban biztosítva a gyermekek számára az egyéni bánásmódot. Az órákon nagyon jó volt a légkör, mivel Brigi és a kutyák összeszokottsága és türelme biztonságérzetet adott a gyermekeknek. Kapcsolatuk a tanulók számára mintaként szolgál, mely egy idő után interiorizálódik.

A gyerekeken nagyon sok pozitív változást lehetett megfigyelni 8-10 foglalkozás során. Sok pozitív visszajelzést kaptunk a szülőktől is. A 2016/17-es tanév során szeretnénk folytatni a kutyaterápiás foglalkozásokat, az eddigi tapasztalatokból kiindulva, a gyerekek hatékony fejlesztésének érdekében.„

Összegezve a leírtakat és beleszőve az általam megélteket is:

A mi kis csoportunk  -különleges csapatunkat halmozottan sérült gyermek alkotják - ezt az állatasszisztált terápiát is kicsit máskép csinálta, így kell, így szoktuk meg, így a jó. Csoportunkból három gyermek jelentkezett a kutyaterápiára, melyet heti egy alkalommal tapasztalhattunk meg. Érdekes élmény volt, mind a gyerekek, mind a nevelők számára megtapasztalni ezt a fajta terápiát. Különböző tudás/képességszintű gyerekek kerültek összevonásra, ez egyszerre kihívás és nehézség is volt, (közös óratervek kidolgozása, feladatok gyerekekre és kutyára adaptálása, szintkülönbségek, hiányzások, anyagiak…) A terápiát vezető mindent megtett, az eredményes foglalkozás megvalósulásáért, a gyermekek fejlődéséért,  abszolút partner volt, a feladatok megvalósításában. A terapeuta az állatokkal rendkívüli csapatot alkotott, igyekezett a feladatokat speciális igényeinkre adaptálni, sőt új feladatokat kitalálni. Ha mi álltunk elő új feladatokkal, és lehetséges volt...hát betanította rá a kutyust is (kukucs-játék). Sajnos a mi tanulóink figyelmi és kognitív képességei miatt nehezen vonhatók be ekkora és ilyen sokszínű csapatba. Így ez a fajta terápia náluk többszöri és hasonló képességű gyerekek csoportjában, lassú lépésről lépésre történő foglalkozások során lenne megvalósítható. Erre az utoló két alkalommal tettünk is egy sikeres próbát, kevesebb időben csak a mi 3 gyerkőcünk, 3 felnőttel és egy kutyával...
Így, okulva a tapasztalatokból: egy csoport szintű mondjuk heti hét alkalmas, fél órás, állatasszisztált terápia órarendbe és tervezetbe építve elképzelhető és rendkívül konstruktív lehetne a mi gyermekeink számára is, ehhez álmodnánk egy iskola szintű (mert minden osztályban fejlesztő hatású lehetne) állami támogatást/ösztöndíjat/alapítványt. J

De száz szónak is egy a vége... Minden túlzás nélkül örülök, hogy megélhettem, láthattam, megismerhettem a pedagógia oly tágas, foltvarrott, színes kendőjén ezt a kis bundás/szőrős/puha részt.

Azt hiszen mindenki nevében mondhatom, hogy palettánk, pedagógiai eszköztárunk tovább bővülhetett. Láthattunk csodákat, nevetést, zárt ajtók lassú nyílását, lépésről lépésre fejlődést, közös munkát, empátiát, meglepetést.
A bátrak, nagyhangúak megszelidültek, a figyelmetlenek figyeltek, a szorongók bátrak lettek és mindannyian új barátokra tettünk szert.
Szerettem ezeket a foglalkozásokat. Nézni a gyerekek szórakozva tanulását, a pedagógusok összefogását, lelkesedését. Tanultunk szabályokat, bánásmódot, kiszolgáltatottságot, hatalommal való vissza nem élést, kedvességet, hogy szeretni és szeretve lenni jó.
Az állatok segítettek a kedvencekkel való bánásmód megtanulásában, fejlesztettek szociálisan, tanultunk működni közösségben, nyitottunk nem csak az állatok, de a nevelők és gyerekek felé egyaránt, megtapasztaltuk a felelőséget... megszelidítettünk és megszelidítettek minket...

Skaper Tamara,

Pavkó Nikolett, Bedő Krisztina

Végül jöjjenek a képek, hisz többet mondanak minden szónál:

(A "Több fotóra" kattintva az összes kép láthatóvá válik!)