Pápai Ildikó: Tavaszköszöntő
Februárban, farsang felé
elkergetjük a telet,
bár szép volt a nagykarácsony,
fáztunk éppen eleget,
kérünk egy kis meleget!
Jelmezt öltünk, síppal-dobbal
lármázunk egy keveset,
hogy a hosszú, szürke álom
érjen véget, ha lehet,
s ne hozzon több hideget.
Így várjuk a langyos tavaszt
számláljuk a perceket,
reggel-este, napról-napra,
a kedvünk is kedvesebb,
ha az égbolt derűsebb.
Nagy izgalommal várták a Specifikus munkaközösség gyerkőcei a farsangi mulatságot, amely februárban el is érkezett. Sajnos a jelenlegi helyzetre való tekintettel mindenki csoporton belül búcsúztatta el a telet.
Volt itt eszem-iszom, dínom-dánom, móka és kacagás, kincs vadászat, céllövölde, lufi tánc és még sok minden. A 7 próbán szinte mindenki végig ment és megtalálta a kincseket, illetve a számára legtesthezállóbb feladatokat. Egyéniségüknek és érdeklődésüknek megfelelően bújtak jelmezbe.
Édesek, tündérek, egyediek voltak. A nénik is átszellemültek és jelmezt öltöttek magukra. Ebben a nehéz időszakban széles mosolyt csalt az arcunkra a mulatság és szeretettel töltötte meg szívünket a gyermekek öröme. De most már a képek beszéljenek helyettem.
Mészárosné Antal Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése