Iskolánk már második éve vesz részt a Boldog Iskola programban. A program gondozója intézményünkben Pokol Barbara. Mivel néhányan jelezték, hogy szívesen tájékozódnának a Boldogságórákról, ill. voltak, akik fenntartással fogadták a programot, Barbi felajánlott október elejére egy bemutató órát. Néhány kollégánk leírta benyomásait, tapasztalatait. Olvassanak ebből néhány részletet:
Vékonyné Andó Ágota
Egy óra lélekrelax a Boldogságórán...
Lehetőségem nyílt –többedmagammal- Gémfalvára látogatni. Az utazás nem volt hosszú és fárasztó, csak pár lépcsőfokon kellett felmennem… ugyanis ez a „festői szépségű” kicsiny település nem a térképen, hanem iskolánk 1. emeletén található, Gémfalva lakói pedig nem mások, mint a 7. osztály tanulói, akik a Boldogságórákon itt „laknak”. Ők azok, akik örömmel vállalkoztak arra, hogy megmutassák nekünk, milyen is egy Boldogságóra. Mert nehéz azt elképzelni, hogy hogyan is lehet a boldogságot tanulni.
A szituációs játékok ötletes, fantáziadús, pozitív élményekben gazdag feladatainak köszönhetően az óra jó hangulatban telt, Barbara személyisége pedig mindvégig biztosította a szeretetteljes, nyugodt légkört. Végtelen türelemmel és odafigyeléssel irányította őket, melynek köszönhető, hogy az amúgy kicsit félrehúzódó, befelé forduló, csendesebb gyerekek is kezdtek megnyílni. Mert igaz, hogy Gémfalva tényleg csak egy képzelet szülte falucska, a gyerekek játszanak, de a játék közben igencsak valós, néha bonyolult, vagy csak annak tűnő hétköznapi problémákra, kérdésekre keresik a megoldásokat, válaszokat, s mindeközben megtanulják érzelmeiket megérteni, kifejezni, irányítani.
Öröm volt hallgatni a tanulók által megfogalmazott értékes gondolatokat, látni az önfeledt játékba belemerülő mosolygós arcokat, s kicsit az ő szemüvegükön keresztül megtapasztalni dolgokat. S ha már szemüveg… azt gondolom, bizony sokszor nekünk is jól jönne az a bizonyos „rózsaszín szemüveg”, hogy mi is lássuk: Jobb Velük a Világ!
Hálásan köszönöm Gémfalva „polgármesterének”, vagyis Pokol Barbarának és Gémfalva lelkes kis lakóinak, azaz a 7. osztály tanulóinak ezt a léleksimogató, csodás élményt!
Bakó Ildikó:
Pályakezdőként örömmel láttam, hogy létezik olyan óra, ami a pozitív gondolkodással kapcsolatos, eltér a hétköznapitól, de közben fejleszt is. A gyerekek arcán minden látszott, hogy mennyire aktívak voltak, élvezték az órát. Nagyon várom már, hogy a saját osztályommal is az optimizmusról beszélgessek játékos keretek között.
Olajos Zsófia
Számomra nagyon pozitív élmény volt látni, hallani, ahogy a gyerekek ezen az órán megnyíltak, őszintén és meghatóan beszéltek érzéseikről, gondolataikról.
Látszik, hogy ez egy régebb óta tartó, folyamatos munka eredménye, mely rendkívül jó hatással van mind a pedagógusra, mind a tanulókra.
Váradi Anett
Nagyon fontosnak és hasznosnak tartom a Boldogságprogramot, hiszen annyit hallani manapság a személyiségfejlesztés és az érzelmi intelligencia fontosságáról. Jónak tartanám, ha minden óvodában és általános iskolákban bevezetnék.
Pokol Barbi áltat tartott boldogságóra nagyon jó hangulatban és rendkívül hasznosan telt. Látszott, hogy Barbi nagyon jó viszonyt ápol a tanítványaival. Diákjai minden utasítást, instrukciót elfogadtak, követtek, mégis szabadon, őszintén mertek beszélni érzelmeikről, gondolataikról (még ennyi ember/néző előtt is).
Örömmel láttam, hogy a gyerekek hangulata mennyit változott pozitív irányba az óra végére.
Egyértelműen látszott rajtuk, hogy mennyire szeretik a Boldogságórát. Jelezte ezt a sok mosolygós arc, az, hogy milyen izgalommal várták a következő feladatot és milyen lelkesedéssel oldották meg azokat.
Ezen kívül néhány gyerektől elhangzott az is, hogy "Az iskola a második otthonom", vagy "Nagyon szeretek ide járni!".....hát ettől nagyobb dicséret talán nem is kell.
Köszönjük Pokol Barbarának és a 7. osztálynak a lehetőséget és a színvonalas bemutatót!
Ráhangolódás
Falvak alapítása, hídépítés
Barátkozás, ajándék
Zárókör
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése