Idén ősszel Vértesbogláron voltunk három napot, erdei iskolában. Már az utazás is fantasztikus élmény volt (erről a „BOLDOG ISKOLA – Kabrióval Gémfalváról Vértesboglárra" című cikk szól).
Csákvári érkezésünk után a Geszner-házban ismerkedhettünk a környék természeti kincseivel és élővilágával. Innen egy újabb fantasztikus közlekedési eszközzel jutottunk el Boglártanyára, szálláshelyünkre. A Herkules traktor vontatta Pusztabusz keresztülvitt az őszi kikericses réten és a szürkemarha gulyán.
Boglártanyán, a szálláson való elhelyezkedésünk után nekiindultunk felfedezni a tanyát. A gyerekeknek – és valljuk be, a tanároknak is - nagy örömet okozott a sokféle simogatható, vezethető, etethető állat. De ki lehetett próbálni a kukorica darálást is, ami nagyon izgalmas volt.
Este jött az elmaradhatatlan éjszakai túra, a bátorság próbával. Igazán jó sötét volt, hepehupás terep, sűrű lombok között. Idén se sikerült senkit elvesztenünk és mindenki nagyon bátor volt!
Másnap nagy kirándulásra indultunk. Szerencsére Jahshi (Jahshan Roland 8. o.) hozta a zászlóját, így mindig tudtuk a helyes irányt és tempót. Nagyot fogócskáztunk a réten és persze minden utunkba eső szénakazalt megmásztunk.
Délután egy foglalkozás is várt ránk, amiből igen sokat tudhattunk meg a méhészetről, a méhek életéről, kipróbálhattuk a pergetőt és mézet is kóstolhattunk. Számunkra döbbenetes tapasztalat volt, hogy még a tanítási órán oly nyugtalan gyerekek is milyen érdeklődéssel, figyelemmel ülték végig a foglalkozást. Tomi (Barabás Tamás) a méhviaszból egy fantasztikus lódarazsat is készített.
Itt még nem volt vége a napnak!
Sötétedés után, a szintén elmaradhatatlan „Csillagkereső” játékunk következett (egy adott területen szétszórunk papír csillagokat, amit a gyerekeknek kis csapatokban, elemlámpával kell összeszedni, majd a közösségi teremben elszámolás következik). Évről évre készítünk újabb csillagokat, amit hozzáteszünk a régiekhez. Lassan 500 db körül járunk, ennek ellenére a gyerekek, a kb focipálya nagyságú területen pár perc alatt összeszedik. Utána még, hogy biztosan el tudjunk aludni, táncoltunk egy nagyot.
Másnap pakolás, rendrakás után még egyszer végigjártuk az állatokat, értékeltük a három nap eseményeit és játszottunk. Ebéd után már izgatottan lestük a kabriók érkezését.
Ki kell emelnünk három tanulónkat, bár nagyon sokan belefolytak apróbb munkálatokba és gyerekeink nagyon figyelmesek voltak egymással. Ladányi Tomi, Tóth Milán és Bojti Bence voltak a tanyán dolgozó Laci bácsi jobb kezei. Hajnalban a többiek előtt keltek, csak azért, hogy részt vehessenek az állatok reggeli ellátásában és minden ház körüli teendőben.
Köszönet illeti még iskolai sofőrünket, Bencét, aki szállította, pakolta csomagjainkat! Külön köszönet a kollégáknak, akik sokat segítettek az előkészítésben, majd saját szabadidejüket feláldozva, minden külön juttatás nélkül vállalták ezt a nagy felelősséggel járó, három napos szolgálatot!Köszönöm Budai Tímeának, Csider Biancának, Csomor Anitának, Kemenes-Pokol Barbarának, Sáfrány Flórának az odaadó munkáját!
Borsos Csilla
