Halmozottan sérültek

Bemutatkozunk: Fejlesztő nevelés oktatás I-II.

Avagy mit tudnak a "Habik"

 Mit is jelent a fejlesztő-felkészítő iskolai nevelés? 

Feladata, hogy a tankötelezettséget teljesíteni képtelen SNI-s gyermekek számára biztosítsa a szükséges felkészítést, fejlesztést. A köznevelési törvény szerint az 6. életévét betöltött súlyos, halmozottan fogyatékos gyermekek járhatnak ide, akár 23 éves korukig.
 Különlegesnek mondható iskolánkon belül is talán ez a két csoport a legkülöncebb és legvegyesebb.

 E két csoport a gyakorlatban egyként működik, tevékenységeink a közösen használt helyiségek miatt - étkező, foglakozások tartására alkalmas szoba - szorosan összekapcsolódnak. A két csoport szinte egynek tekinthető, hiszen fejlesztésük elválaszthatatlan, a differenciálás, a felnőtt jelenlét elosztása, a munka szervezése így életszerű, így tartható és oldható meg.

 A csoportok életét két osztályfőnök két osztályfőnök irányítja alakítja a mindennapok során, az ő munkájukat egy dajka és egy pedagógiai asszisztens segíti. A gyermekek mind életkorban, mint képességekben, mind sérüléseikben, aktivitásban, szociális és kognitív képességekben nagyon változatos képet vonultatnak fel, ezért legfőbb eszközünk a szeretet, a nevetés, a differenciálás, az egyéni fejlesztés, a rugalmasság, de a rendszer és a napirend is. 

 Jelenleg 5 és 4 súlyosan, halmozottan sérült gyermek jár a két csoportba. A fejlesztés délelőttönként történik, hiszen gyermekeink figyelmi kapacitása nagyon behatárolt. 

 Gyermekeinkre általánosan jellemző a súlyos mentális retardáció, a beszédfejlődési zavar, figyelmi és memória problémák: állandó felügyeletet és nagyfokú, mindenre kiterjedő segítséget igényelnek, bár ennek mértéke gyermekenként különböző.

 Személyiségük, állapotuk minden más aspektusa nagyon-nagyon differenciált. Ezért is fejlesztésük leggyakoribb formája az egyéni fejlesztés. De a csoportban történő foglalkozás is minden nap megvalósul egy rituális foglalkozás keretében, ennek neve reggeli kör: ezzel kezdünk minden napot, hiszen fontos náluk az állandóság, a nap keretbe foglalása.

 Legalapvetőbb feladatunk a gondozás és a szinten tartás, hiszen a mindennapi teendők és az önellátás során is folyamatos segítségre szorulnak gyermekeink. De határozottan nem igaz, hogy ezekkel a gyermekekkel ne lehetne mit kezdeni, mindegyikük fejleszthető, és egytől egyig nagyon igénylik a szeretetet és a foglalkozást. Ki-ki a saját szintjén nagyon keményen tud dolgozni, így napról napra fejlődnek.

 A gyakorlatban leginkább a mozgásfejlesztésre, az önkiszolgálásra, az önkifejezésre/ kommunikációra (akarat és szükséglet érthető és kulturált kifejezése) fektetjük a hangsúlyt a fejlesztés során. A zenére, hirtelen ingerekre, hanghatásokra nagyon fogékonyak, érdeklődőek gyermekeink, ezt kihasználva építjük fel foglalkozásainkat, "a zene, az kell", a legfőbb támaszunk. Életünk szerves része a hangokkal való játék. A fejlesztések egyik alappillérének a kommunikáció fejlesztését tekintjük, melyet szorosan összekapcsolunk a mozgással és az érzelmi neveléssel, az "én" és a "mi" tudat alakítása és kialakítása egyik legfontosabb célunk, melynek eszközeként a zenére való érzékenységüket használom fel. A zenei alapok összeállításához szívesen használunk internetes forrásokat, a csoportban lévő számítógép lehetőséget ad ezek foglakozásokon történő felhasználásához. A mindennapi tevékenységeinkhez, a fejlesztéshez, meglévő eszközeink elégségesek, bár ezen állapot fenntartásához néha nélkülözhetetlen türelmünk és kreativitásunk.

 A gyermekek szociokulturális helyzete rendezett, a szülőkkel napi, folyamatos, jó kapcsolatot ápolunk. Igyekszünk minden szülőt bevonni a fejlesztésbe, hazaadunk néhány praktikát és fejlesztési feladatot (szünetek előtt ez fokozott), hiszen ezek a velünk töltött 4 órás fejlesztéseknek az otthon töltött idő a továbbvitelei. A szülőkkel minden problémát, igényt meg tudunk beszélni, és hiszem, hogy ez kétirányú.

 Nagyon szeretem e két csoportot gyermekestül, felnőttestől, szülőstül - úgy ahogy van. Ha épp olyan napunk van, hopp megtörténik valami új, valami csodás, pl.: 6G fejbe dob labdával viccből, ő egy olyan gyerkőc, aki eddig inkább  üldögélt és elvolt a kis világában és egyszer csak kiderül, hogy egy kézzel is meg tudja fogni a labdát, el tudja dobni, céloz vele és még játszik is, sőt kinevet. Másik példa: 1A üldögél a bilin és egyszer csak van benne valami és értetlenül néz, hogy mért örülünk annyira és természetesen velünk visong, kacag, ahogy csak ő tud.

 Vagy „csak” észrevétlenül eljutunk A-ból B-be , amikor Gy4 egyedül fellép egy lépcsőfokot  és bennem mindez akkor tudatosul igazán, amikor a takarítónő a folyosón ámul, és őszinte döbbenettel mondja, hogy "Hűűű, már ezt is tudja...?"

 Jó látni, hogy közös erővel, egymást nyúzva, néha erősen próbára téve, de haladunk előre, mert ott van a gyerekekben, mindenkiben az A, a B, de még a Z pont is, nap, mint nap igyekszünk minél több betűt kihozni.

 Izgalmas, kihívásokban gazdag élet a miénk, melynek ismeretlen része az unalom, -ha magamat kifejezni finoman akarom... :)

Skaper Tamara