Weöres Sándor: Tavaszi dal
Ti rengeteg fényben remegő
vidékek,
ti hallgatag erdők, hintái az
égnek,
ti párolgó rétek,
kedvemet kék labdaként
magasba-vigyétek!
Te szinarany torony, tavaszi
szerelem!
halavány százszorszép, mondd
meg, mi lesz velem?
kedvedet mint tegyem?
hánykolódom éjszaka, nem
lelem a helyem.
Ime, a madarak ismét dalba
fognak,
a százlábuak a kő alatt
mozognak,
paripák nyihognak,
láncolt óriások is odvukban
forognak.
A pecsenyesütő közeleg a
nyárssal –
siet a gazda a tavaszi
szántással,
vizek apadással.
Proserpina kecsegtet
kétszeres áldással.
Emelkedj, tetőtlen jókedvem,
te röpke
s szánalommal tekints
sziklákra, rögökre:
mért vannak örökre,
mikor csak a mulandó lelhet
örömökre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése