2017. április 10-12-ig ismét Vértesboglárra látogattunk, erdei iskolába. Bár már harmadjára voltunk itt, de vendéglátónk, Péter bácsi (Balázsi Péter) - és persze a környék is - mindig tartogat újdonságokat számunkra. És a hajnali, önkéntes állatetetés, szintén megunhatatlan!
Első nap Vál- völgye felé vettük az irányt, ahol felültünk a vál-völgyi kisvasútra. A gyerekek nagy örömére még a mozdonyt is kipróbálhattuk.
Innen Vértesboglárra indultunk, ahol elfoglaltuk a szállást, elrendezkedtünk és megtanultunk ágyneműt húzni.
Délután nagyot sétáltunk a mezőn - ürgét, madarakat, növényeket lesve - és megnéztük a tanya állatait is. Buján, a fehér puli, már régi ismerősként üdvözölt minket.
Vacsora után sem értek véget a programok, mert éjszakai túrára indultunk. Néhányan kicsit megszeppentek - időnként sikongattak -,ahogy egymásba kapaszkodva vonultunk a teliholdtól megvilágított, recsegő ágakkal teli erdőben. Nagyon izgalmas volt!
Másnap, reggeli után egy hosszabb túrára indultunk, ahol ismerkedtünk növényekkel, madarak hangjával, versenyt futottunk a dombra és megtudtuk, honnan kapta nevét a Fáni-völgy. A bátrabbak megkóstolhattak egy növényt is, amitől rövid időre szúrós kristályok keletkeztek a nyelvünkön. Felmerült a gondolat, hogy ilyet kéne vinni az iskolába is!
Délután, a túrától kifáradva, még volt erőnk Elemér bácsival focizni, a tanya állatait etetni, a fűben futkosni. Azután egy nagyon szórakoztató előadást nézhettünk és hallgathattunk a bagoly fiókák életéről.
Este következett - minden kirándulásunk elmaradhatatlan programja - a CSILLAGKERESŐ. Ilyenkor csapatokban, elemlámpával kezünkben rohangászunk a tök sötétben (egy kijelölt területen) és a fűben elszórt csillagokat gyűjtjük.
Másnap, ebéd előtt Péter bácsi megmutatta madárhálóit, valamint azt, hogyan történik egy madárgyűrűzés. Azt is megtudhattuk, hogy Magyarországon évente kb. 200 ezer madarat gyűrűznek meg.
Ebéd után, fájó szívvel, de indulnunk kellett haza. Még útba ejtettük Székesfehérváron a Bory-várat, ahol egy feladatlap segítségével vettük számba a nevezetes szobrokat, tornyokat, festményeket.
A program lezárásaként az Országalma mellett fagyiztunk egy nagyot. A buszon hazafele megállapítottuk, hogy állatetetéssel, mezőn ürgék lesésével, az erdőn csavarogva egy hetet is el tudnánk tölteni Vértesbogláron!
Köszönjük a sok-sok segítséget Viszló Andrea tanárnőnek és családjának, Viszló Piroskának és a Viszló-Transznak, akik már harmadik alkalommal támogatták jelentősen utunkat!
Borsos Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése