Április 26-án a fenntarthatósági témahét keretében a tanulásban akadályozottak alsó tagozatán mesés időutazáson vettünk részt. Egy újgörög népmese szereplőivel együtt gondolkodtunk el a hónapok adta örömökön és bánatokon. Aztán csapatokat alkottunk, hogy mi is megtapasztalhassuk minden évszak örömét.
Tavasszal ültettünk. Megbeszéltük mi kell ahhoz, hogy a magból növény fejlődjön. Hogy a tanultak bizonyítást nyerjenek saját fűfejet készített magának mindenki Kriszta néni és Enikő néni segítségével.
Nyáron arattunk. Búzakalászokból gyűjtöttük zsákokba a búzaszemeket. Persze mindegyiket csak abba, amelyikbe a műveleteknek megfelelően lehetett. A jó munka eredményeként mindenki kedvére formázhatta kenyértésztáját pereccé, csigává, cipócskává Kinga nénivel és Zsuzsa nénivel.
Ősszel szüreteltünk. Almát gyűjtöttünk a kosarakba. Igyekeztünk az almák válogatásával, hogy melyik melyikkel alkot értelmes szót, mert Kinga néni és Nati néni finom sült almával jutalmazta munkánkat.
Télen hógolyóztunk. Nem csak azt próbálhatta ki mindenki, hogy milyen ügyesen, hanem azt is, hogy milyen okosan céloz. Csak azt számította telitalálatnak Éva néni és Kati néni, ha a szóhógolyók megfelelő szófaj hóembert találtak el. És mivel a tél nem tél karácsony nélkül, emlékét finom mézeskalács ízével idéztük fel.
Szerencsére öregebbek nem lettünk egy évvel, de bölcsebbek talán.
Az alsó tagozat időutazói nevében: Kovács Zsuzsanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése